Gáspár király aranyai - 2008 karácsony

Gáspár király aranyai

G: Valami idebenn azt súgja,

    Utunknak már közel a célja.

M: Fél éve már, hogy útra keltünk,

      Lángos csillagot követve jöttünk,

      Sok országot magunk mögött hagytunk,

      Hogy a Messiást végre megláthassuk.

B: Gáspár, Menyhért, társaim a vándorlásban,

    Egy kérdés rég fúrja az oldalam,

    Illatos tömjénnel van tele a málhám,

     De mit hoztok ti, a világ urának szánván.

G:Az én ládám arannyal van tele, azt helyezem urunknak eleibe.

M: A Messiás a földkerekség királya,

Illő kenet lesz neki, e drága mirha.

B: Királyi ajándékokról gondoskodtunk

   Bár véget érne hamar a mi utunk.

R:Fényes úr, ez a kívánságod

   Hamarabb teljesül, mint gondolod.

   Összekötve utatok véget ér itt,

   Málhátok ezután minket gazdagít.

   Látod érdemes volt velem tartanod,

   Pokolbeli ördögök, el ne hagyjatok,

   Ládányi arany, ez jó fogás volt,

   De nicsak, itt egy boros kulacs lóg.

   AA málhájukból jót eszünk, iszunk,

   Aztán holnap majd mindenen osztozunk.

r: A foglyokkal mi legyen? Sorsukra hagyjuk őket?

R: Nem lehet, sok katonát ránk küldenek.

Mind megölöm!...Bár jobban járok,

   Hiszen ezek gazadag uraságok,

   Kérek értük váltságdíjat,

   Igy nekünk hasznot duplán hoznak.

R: Akkor, adok nekik is enni.

R: Azt már nem, én akarok jót enni és inni,

   Az éhezést nekik is meg kell tapasztalni,

   Add akulacsot, majd szomjan halok./ Iszik, iszik berug/

   Jajj de,…jajj de…álmos vagyok./kitántorog/

G: Látjátok csillagunk hogy ragyog?

M: megszakad a szívem, oly bánatos vagyok.

B: Hiába követtük fél évig, itt pusztulok…

G: Ne csüggedjetek, az égiek megsegítenek.

R: Jó uraim figyeljetek,

   Elmetszem a köteleket,

   Málháitokat is vigyétek,

Én is menekülök most veletek.

B: Jó lelkü vagy, máris megyünk,

   Közben kérlek mond el nekünk,

   Ki vagy te és miért rabolsz?

   Miért adtad vissza értékeink.

R: Szegény nyomorult vagyok,

Éheztem már sokat,

   Rablóként azt gondoltam,

   Hogy ehetek, ihatok jókat.

   De képtelen vagyok, titeket bántani,

   És amit visztek, a sok drága holmi,

   Valami ismeretlen érzést gyújtott bennem,

Egy hang súgja szívemben, hogy mit kell tennem.

   Bár jól jönne a haszon,

   Földet, házat vennék,

Megnősülnék,gyereket nevelnék,

   De ember élet árán nem kell, nincs bennem gyilkos szándék.

G: Látom tiszta aszíved,

Itt ez apénz, kezdj új életet./ afiú térdre esik, Gáspár int, tovább mennek, ellenkező irányba./

B: De Gáspár, aranyad a Messiásnak szántad!

G: A ládában neki is elég marad.

M: Induljunk , az idő sürget,

   Megszületik mostmár a kisded.

   Szaporán kell tovább haladnunk, hogy hódolatunk néki bemutassuk.

Asszony gyermekkel, berohan utána az uzsorás

A: Jó uraim, kérlek segítsetek,

   El akarja venni gyermekemet,

   Nincs más bűnöm, csak a szegénység,

   Az uzsorásnak sok pénzzel tartozék.

   Ezért rabszolgának elviszi fiamat, anyai szívem, jajj mindjárt megszakad.

B: Igaz e amit ez asszony mond?

U: Igaz hát. A törvény azt mondja ki, aki adósságát nem tudja fizetni,

Azt rabszolgának jogom van eladni.

A: Adj el hát engem! De kíméld gyermekem!

U: Kinek kellesz már, te szerencsétlen!

A fiad fiatal, jó pénzt hoz majd nekem.

G: Mennyivel tarozik ez az asszony neked?

Fizesd ki tarozását és máris elviheted.

   25 arany az adósság és 25 a kamat rajta,

   És napról napra nő, nincs mód, hogy megadja.

G: Szívtelen uzsorás vagy, utólér majd a végzet,

Ezt a pénzt én most odaadom néked,

Engedd el az asszonyt és vele a fiát!

   URAM! Bocsasss meg, hogy szívem megint a tiedből ád!!

A: Kérd vissza az írást, kérlek jó uram!

Csalárd az uzsorás

   Ha azon jó haszana van,

Félek felmutatná még egyszer énnekem,

Hiába fizettél, elvinné gyermekem.

U: Hol is van, hol is van

   Sehogyan sem lelem…

A: Iszákodba dugtad

Mutatja gyermekem.

G: Járj békével asszony, fogd kézen gyermeked

Itt van némi pénz, hozd rendbe életed.

A: Áldjon meg az Úr, látja ő tettedet

    Hidd el, hamarosan megvalósul tervetek

.M: Gáspár! Mit a Messiásnak szántál elkótyavetyéled!
G: Nem bírom nézni, ha valaki szükséget szenved.

B:Ha így érdemteleneknek szétszórod,

   Nem lesz akkor mit átadnod.

G: Eszem tudja,igazad van,

   De szívem mást súg, a vita hasztalan.

/fekvő embert pillantanak meg/

B: Nézzétek, egy ember fekszik

Az úton keresztbe…

M: Biztos jól berugott,

Ne törődj vele.

G: Megnézem a szerencsétlent, mi baja,

Ó magas ég, véres a ruhája,

   Mi történt veled barátom?

   Nagy bajban vagy , ahogy látom.
E: Útonállók törtek rám, összevertek,

Pénzem, málhám, mindent elvettek.

Fél napja  itt fekszem,de az emberek,

   Rám sem néztek, mind tovább mentek.

G: Próbálj felállni,segítünk neked,

Van itt egy fogadó, betérünk véled.

   Pár nap alatt lábra állsz,

   Pár nap alatt lábra állsz,

   A fogadós jó pénzért, ápoltat téged.

E:Nem tudok fizetni,ingyen be nem fogadnak,

  Nincstelen lettem, mindenhonnan kidobnak.

G: Elrendezem én a dolgod, ne félj,

   Nem köszönhet rád idekinnn az éj.

F:Nagy jó uram, étellel és ággyal szolgálhatok neked…

B: Barátunk itt marad, őt kell majd etetned.

   Ütonállók megtámadták, összeverték,

   Neki kell ápolás és éjjelre menedék.

Nincstelen koldust, én be nem fogadok,

   Pénz nélkül, szegényen, senkit nem ápolok.

G: Számold össze két heti ápolás mibe kerül,

   A pénzt én adom,de ő marad egyedül.

F: A szoba, az élelem, 15 arany két hétre itt,

   ÉS kell egy szolgáló aki majd kisegít.

   Főzetek, kenetek, gyolcsok és szövetek,

   Az 20 arany és épp hogy rá nem fizetek.

   / előre megy kezét dörzsölgeti/

   15+20, mennyi  is, ki tudja köztetek.

   Á már hallom 40, így hát 40-et kérek.

G: Itt apénzed, ebből egy hadsereget elszállásolhatsz,

   Ne legyen rád panasz, ebből mindent megoldhatsz.

F: Legyen utad könnyű, segítsen tovább az ég,

   Máskor is járj erre uram, kéne sok ilyen vendég.

/ Vándorolnak /

M: Közeledünk célunkhoz, megállt a csillag,

   Rövidesen köszönthetjük a Messiást.

Tovább mennek, bezörögnek

B: Áldás e ház lakóira, ide vezetett csillagunk,

   Hogy a világ királya előtt, mi térdre boruljunk.

   És átadjuk neki,az ájándékot, mit hoztunk.

J: Isten hozott benneteket,

Bizony jó helyre jöttetek,

   Gyertek be és nézzétek meg,

Mária ölén a kisdedet.

Mária: Jó urak, gyertek közelebb,

   Jászolban fekszik a drága gyermek,

   Kire ökör és szamár vigyáznak,

   Ő lesz ura egykor a világnak.

B: Nagy király,tömjént hoztam néked,

   Illata mulasszon bajt és nehézséget.

M: Mirhából drága kenetet csak nagy úr használ,

   Te király leszel,neked ez kijár.

G: Tele láda arannyal indultam

De annyi nyomorúsággal találkoztam,

   Aranyadat, mind szétosztottam,

   Magamnál egyet sem tartottam,

   Üres ládámat tehetem csak eléd,

És hálás szegények köszönetét.

J: Gáspár, szégyenre nincs okod,

   Jézus arcán magad is láthatod,

   Üres ládád nem utasítja el,

   Látja, hogy tele a szíved szeretettel.

G: Hiába vígasztalsz, szégyenlem magam,

   Hogy üres kézzel köszöntöm jó uram./ kinyitja a ládát/

   De mi történt,káprázik a szemem?

   Te tettél csodát én uram Istenem.

B: Káprázat, a láda megtelt ismét,

Menyhért láthatjuk, a Messiás első tettét.

M: Csoda történt, csoda, az úr

   Máris megmutatta erejét.

Mária: Látjátok, ime a Messiás, csodát tett nem vitás.

/ mindhárman leborulnak /

AZ Úr hangja:

     Gáspár, emeld fel a földről a fejed,

     Mit egynek a legkisebbek közt tettél azt velem tetted,

     Minden mit nekik adtál, azt nekem adtad,

     Szétosztott ajándékod örökre velem marad.

Vége!