Gáspár király aranyai
G: Valami idebenn azt súgja,
Utunknak már
közel a célja.
M: Fél éve már, hogy útra keltünk,
Lángos
csillagot követve jöttünk,
Sok országot
magunk mögött hagytunk,
Hogy a
Messiást végre megláthassuk.
B: Gáspár, Menyhért, társaim a vándorlásban,
Egy kérdés rég
fúrja az oldalam,
Illatos
tömjénnel van tele a málhám,
De mit hoztok
ti, a világ urának szánván.
G:Az én ládám arannyal van tele, azt helyezem urunknak
eleibe.
M: A Messiás a földkerekség királya,
Illő kenet lesz neki, e drága mirha.
B: Királyi ajándékokról gondoskodtunk
Bár véget érne
hamar a mi utunk.
R:Fényes úr, ez a kívánságod
Hamarabb
teljesül, mint gondolod.
Összekötve utatok
véget ér itt,
Málhátok ezután
minket gazdagít.
Látod érdemes
volt velem tartanod,
Pokolbeli
ördögök, el ne hagyjatok,
Ládányi arany, ez
jó fogás volt,
De nicsak, itt
egy boros kulacs lóg.
AA málhájukból
jót eszünk, iszunk,
Aztán holnap majd
mindenen osztozunk.
r: A foglyokkal mi legyen? Sorsukra hagyjuk őket?
R: Nem lehet, sok katonát ránk küldenek.
Mind megölöm!...Bár jobban járok,
Hiszen ezek
gazadag uraságok,
Kérek értük
váltságdíjat,
Igy nekünk
hasznot duplán hoznak.
R: Akkor, adok nekik is enni.
R: Azt már nem, én akarok jót enni és inni,
Az éhezést nekik
is meg kell tapasztalni,
Add akulacsot,
majd szomjan halok./ Iszik, iszik berug/
Jajj de,…jajj
de…álmos vagyok./kitántorog/
G: Látjátok csillagunk hogy ragyog?
M: megszakad a szívem, oly bánatos vagyok.
B: Hiába követtük fél évig, itt pusztulok…
G: Ne csüggedjetek, az égiek megsegítenek.
R: Jó uraim figyeljetek,
Elmetszem a
köteleket,
Málháitokat is
vigyétek,
Én is menekülök most veletek.
B: Jó lelkü vagy, máris megyünk,
Közben kérlek
mond el nekünk,
Ki vagy te és
miért rabolsz?
Miért adtad
vissza értékeink.
R: Szegény nyomorult vagyok,
Éheztem már sokat,
Rablóként azt
gondoltam,
Hogy ehetek,
ihatok jókat.
De képtelen
vagyok, titeket bántani,
És amit visztek,
a sok drága holmi,
Valami ismeretlen
érzést gyújtott bennem,
Egy hang súgja szívemben, hogy mit kell tennem.
Bár jól jönne a
haszon,
Földet, házat
vennék,
Megnősülnék,gyereket nevelnék,
De ember élet árán
nem kell, nincs bennem gyilkos szándék.
G: Látom tiszta aszíved,
Itt ez apénz, kezdj új életet./ afiú térdre esik, Gáspár
int, tovább mennek, ellenkező irányba./
B: De Gáspár, aranyad a Messiásnak szántad!
G: A ládában neki is elég marad.
M: Induljunk , az idő sürget,
Megszületik
mostmár a kisded.
Szaporán kell
tovább haladnunk, hogy hódolatunk néki bemutassuk.
Asszony gyermekkel, berohan utána az uzsorás
A: Jó uraim, kérlek segítsetek,
El akarja venni
gyermekemet,
Nincs más bűnöm,
csak a szegénység,
Az uzsorásnak sok
pénzzel tartozék.
Ezért
rabszolgának elviszi fiamat, anyai szívem, jajj mindjárt megszakad.
B: Igaz e amit ez asszony mond?
U: Igaz hát. A törvény azt mondja ki, aki adósságát nem
tudja fizetni,
Azt rabszolgának jogom van eladni.
A: Adj el hát engem! De kíméld gyermekem!
U: Kinek kellesz már, te szerencsétlen!
A fiad fiatal, jó pénzt hoz majd nekem.
G: Mennyivel tarozik ez az asszony neked?
Fizesd ki tarozását és máris elviheted.
25 arany az
adósság és 25 a kamat rajta,
És napról napra
nő, nincs mód, hogy megadja.
G: Szívtelen uzsorás vagy, utólér majd a végzet,
Ezt a pénzt én most odaadom néked,
Engedd el az asszonyt és vele a fiát!
URAM! Bocsasss
meg, hogy szívem megint a tiedből ád!!
A: Kérd vissza az írást, kérlek jó uram!
Csalárd az uzsorás
Ha azon jó
haszana van,
Félek felmutatná még egyszer énnekem,
Hiába fizettél, elvinné gyermekem.
U: Hol is van, hol is van
Sehogyan sem
lelem…
A: Iszákodba dugtad
Mutatja gyermekem.
G: Járj békével asszony, fogd kézen gyermeked
Itt van némi pénz, hozd rendbe életed.
A: Áldjon meg az Úr, látja ő tettedet
Hidd el,
hamarosan megvalósul tervetek
.M: Gáspár! Mit a Messiásnak szántál elkótyavetyéled!
G: Nem bírom nézni, ha valaki szükséget szenved.
G: Nem bírom nézni, ha valaki szükséget szenved.
B:Ha így érdemteleneknek szétszórod,
Nem lesz akkor
mit átadnod.
G: Eszem tudja,igazad van,
De szívem mást
súg, a vita hasztalan.
/fekvő embert pillantanak meg/
B: Nézzétek, egy ember fekszik
Az úton keresztbe…
M: Biztos jól berugott,
Ne törődj vele.
G: Megnézem a szerencsétlent, mi baja,
Ó magas ég, véres a ruhája,
Mi történt veled
barátom?
Nagy bajban vagy
, ahogy látom.
E: Útonállók törtek rám, összevertek,
E: Útonállók törtek rám, összevertek,
Pénzem, málhám, mindent elvettek.
Fél napja itt
fekszem,de az emberek,
Rám sem néztek,
mind tovább mentek.
G: Próbálj felállni,segítünk neked,
Van itt egy fogadó, betérünk véled.
Pár nap alatt
lábra állsz,
Pár nap alatt
lábra állsz,
A fogadós jó
pénzért, ápoltat téged.
E:Nem tudok fizetni,ingyen be nem fogadnak,
Nincstelen lettem,
mindenhonnan kidobnak.
G: Elrendezem én a dolgod, ne félj,
Nem köszönhet rád
idekinnn az éj.
F:Nagy jó uram, étellel és ággyal szolgálhatok neked…
B: Barátunk itt marad, őt kell majd etetned.
Ütonállók
megtámadták, összeverték,
Neki kell ápolás
és éjjelre menedék.
Nincstelen koldust, én be nem fogadok,
Pénz nélkül,
szegényen, senkit nem ápolok.
G: Számold össze két heti ápolás mibe kerül,
A pénzt én
adom,de ő marad egyedül.
F: A szoba, az élelem, 15 arany két hétre itt,
ÉS kell egy
szolgáló aki majd kisegít.
Főzetek, kenetek,
gyolcsok és szövetek,
Az 20 arany és
épp hogy rá nem fizetek.
/ előre megy
kezét dörzsölgeti/
15+20,
mennyi is, ki tudja köztetek.
Á már hallom 40,
így hát 40-et kérek.
G: Itt apénzed, ebből egy hadsereget elszállásolhatsz,
Ne legyen rád
panasz, ebből mindent megoldhatsz.
F: Legyen utad könnyű, segítsen tovább az ég,
Máskor is járj
erre uram, kéne sok ilyen vendég.
/ Vándorolnak /
M: Közeledünk célunkhoz, megállt a csillag,
Rövidesen
köszönthetjük a Messiást.
Tovább mennek, bezörögnek
B: Áldás e ház lakóira, ide vezetett csillagunk,
Hogy a világ
királya előtt, mi térdre boruljunk.
És átadjuk
neki,az ájándékot, mit hoztunk.
J: Isten hozott benneteket,
Bizony jó helyre jöttetek,
Gyertek be és
nézzétek meg,
Mária ölén a kisdedet.
Mária: Jó urak, gyertek közelebb,
Jászolban fekszik
a drága gyermek,
Kire ökör és
szamár vigyáznak,
Ő lesz ura egykor
a világnak.
B: Nagy király,tömjént hoztam néked,
Illata mulasszon
bajt és nehézséget.
M: Mirhából drága kenetet csak nagy úr használ,
Te király
leszel,neked ez kijár.
G: Tele láda arannyal indultam
De annyi nyomorúsággal találkoztam,
Aranyadat, mind
szétosztottam,
Magamnál egyet
sem tartottam,
Üres ládámat
tehetem csak eléd,
És hálás szegények köszönetét.
J: Gáspár, szégyenre nincs okod,
Jézus arcán magad
is láthatod,
Üres ládád nem
utasítja el,
Látja, hogy tele
a szíved szeretettel.
G: Hiába vígasztalsz, szégyenlem magam,
Hogy üres kézzel
köszöntöm jó uram./ kinyitja a ládát/
De mi
történt,káprázik a szemem?
Te tettél csodát
én uram Istenem.
B: Káprázat, a láda megtelt ismét,
Menyhért láthatjuk, a Messiás első tettét.
M: Csoda történt, csoda, az úr
Máris megmutatta
erejét.
Mária: Látjátok, ime a Messiás, csodát tett nem vitás.
/ mindhárman leborulnak /
AZ Úr hangja:
Gáspár, emeld
fel a földről a fejed,
Mit egynek a
legkisebbek közt tettél azt velem tetted,
Minden mit
nekik adtál, azt nekem adtad,
Szétosztott
ajándékod örökre velem marad.
Vége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése