Filemon és Baucisz - 2006 karácsony


FILEMON ÉS BAUCISZ TÖRTÉNETE

1      Egy felvonásban, Ovidiusz nyomán–­
2      Dr. Nagy Emilné Gölner Mária -
3       
4       
Történik Filemon és Baucisz kunyhójában

                           Szereplők:
                            FILEMON
                            BAUCISZ
                           ALEXANDROSZ
                         CHRISZTOPHOROSZ
                ( Filemon és Baucisz gyermekei)
                                    ELSŐ VÁNDOR
MÁSODIK VÁNDOR


I.          JELENET
II.          
(Baucisz ölében Christophorosszal. Alexandrosz mellettük áll. Baucisz és Alexandrosz beszélgetnek. Filemon alszik a tűzhely mellett.)
ALEXANDROSZ: Édesanyám, hogy lehet az, hogy ha vannak angyalok, az ember mégsem látja őket sohasem? BAUCISZ: Ne hidd azt kisfiam. A közönséges emberek, igaz nem látják az angyalokat, csak érzik figyelmeztetésüket és segítségüket, de mióta a világ világ, mindig voltak nagyszívű emberek, akik szemtől-szembe látták is az angyalokat. A nemes Szókratész is jól ismerte angyalát. Látta őt és beszélt vele.
látja az angyalokat.
BAUCISZ: Csak akkor válhatsz kisfiam olyan emberré, aki látja az angyalokat, ha egész életedben erősen megtartod a hét erényt.
ALEXANDROSZ: Mi az a hét erény édesanyám?
BAUCISZ: A hét erény: az igazság, a jóság, az erőslelkűség, a szelídség, az állhatatosság, a hűség és a hallgatagság.
ALEXANDROSZ: Meg fogom tartani a hét erényt, édesanyám.
BAUCISZ: Jól van kisfiam. De most menj aludni. Késő van.
CILEXANDROSZ: Jó éjszakát, édesanyám. Adok egy csókot
édesapámnak is. Nem ébred fel tőle. (Megcsókolja Filemont és kimegy.

III.        JELENET
IV.         
                (Filemón és Baucisz.)

FILEMON:         Ne hidd azt kedves feleségem Baucisz, hogy
                                aludtam. Hogy is tudnék én aludni, amikor úgy
                                gyötör engem a gond!
BAUCISZ:             Milyen gond gyötör most téged édes jó uram?
FILEMON: .           Hát ugyanaz a régi gond, ami egész életemet
                                annyira megnehezítette...
BAUCLSZ:            A szegénységünkre gondolsz?
FILEMON:             Neml Nem a szegénységünkre, hanem erre a
                                rengeteg gyermekemre...
BAUCISZ:             Ugyan, ugyan édes uram, már megszokhattad volna
                                szegényeket. Hisz a legidősebb már majdnem 20
                                éves.
FILEMON:         De a legkisebb csak másfél... Ó, és mind egyforma
                                gond, akár kicsi, akár nagy. Az egyik ezért gond, a
                                másik azért gond. Mindegyiken segíteni szeretnék, s
                                ha nem tudok, az a legborzasztóbb... Milyen szép
                                azt elgondolni: nem volna feleségem! Nem volnának
                                gyerrr~ekeim! Szabad és független volnék, mint a
                                madár!
                       BAUCISZ:          Ne mondd ezt Filemon! Hiszen te szeretsz engemet
                               is és a gyermekeidet is!
                       FILEMON:         Persze, hogy szeretlek! De a család mégiscsak
                               lehúzza az embert! Ha a család nem volna, nem
                               kellene pénzért dolgoznom, nem kellene
                               szívességeket kérnem sohasem...
                               BAUCISZ:             És az miért volna jó?
                               FILEMON:         Mert akkor én volnék a legelső ember a
                               népgyűlésben.
                               BAUCISZ:             És akkor boldogabb lennél, mint most?
                               FILEMON:         Az nem biztos, mert akkor nagy felelősség
                               terhelne...
                       BAUCISZ:             Egy egész város gondja nyomná válladat, egy család
                               gondj a helyett. ..
                       FILEMON:             De akkor érdemes volna ezt elviselni, mert nagy
                               ember lennék akkor, és hasznára válnék az egész
                               népességnek...
                       BAUCISZ:             Filemon! Filemon! Hát elfelejted azt, hogy az
                               emberiség sorsát nagy, láthatatlan égi lények
                               vezérlik, és ha az emberiségnek igazán szüksége
                               lesz reád, akkor ezek az égi lények fognak neked
                               vezéri helyet teremteni a népgyűlésen, bár hány
                               gyermeked is legyen...
                               FILEMON:         Nem értesz Baucisz! Nem érzed át, hogy milyen
                               nehéz a szívem...
                       BAUCISZ:             Én értelek téged Filemon, de a szívem súgja, hogy
                               gyermekeid szerencsét és áldást fognak hozni
                               reád. . .
                               (Mindketten el.)      

III. JELENET

(Két vándor jön.)
ELSő VÁNDOR: Megszámoltad-e vajon, hogy hány házban kopogtattunk már hiába?
MÁSODIK VÁNDOR: Meg! Éppen kerek ezer házban. Kértünk hiába bebocsáttatást. Mind az ezer házból elutasítottak bennünket. Fáj a lelkem, ha~ arra gondolok, hogy milyen szörnyű büntetés vár annak az ezer háznak szívtelen lakóira...
ELSŐ VÁNDOR: Kopogjunk hát most, az ezeregyedik házban, s majd meglátjuk, hogy itt bebocsátanak-e bennünket?
MÁSODIK VÁNDOR: Ó, bár bocsátanának be! Nem azért, hogy végre
hosszú vándorutunk után nyugovóra szállhassunk, hanem azért, hogy e kunyhó lakóinak szívében erősebb legyen a jó, mint a rossz...
ELSŐ VÁNDOR: Ha bebocsátanak bennünket, megmenekülnek a szenvedéstől. De ha ezek is elutasítanak, elpusztulnak ezek is úgy, mint az a többi ezer, amelyik elutasított...
(Mindketten kopognak vándorbotjaikkal. Filemon és Baucisz jönnek.)
BAUCISZ: Vajon ki kopoghat ilyen késő éjszaka kunyhónk ajtaján?
FILEMON: Valami alkalmatlan vándorok. Ne felelj nekik! Hadd higyjék azt, hogy már alszunk és menjenek tovább...
BAUCISZ: JÓl Van! (Újra kopognak.
FILEMON: Ej! Ez már mégiscsak sok! Hát még ilyen későn sem engedik nyugodni az embert! Majd elkergetem őket! (Mérgesen indul feléjük.
ALEXANDROSZ: (Beszalad, álmából ébredve. Édesapám, édesapám, aZt álmodtam, hogy angyalok kopogtattak kunyhónk ajtaján! Nehogy elkergesd őket!
(Megöleli Filemont.~
FILEMON: A te kedvedért mindent megteszek, kisfiam! (Bauciszhoz~ Ereszd be őket Baucisz!
(Baucisz a vándorok felé megy.)
BAUCISZ: Gyertek be kunyhónkba melegedni, vándorok! 1~ízhelyünknél eltölthetitek az éjszakát.
(Vándorok belépnek.)
ELSŐ VÁNDOR: Adjon Isten jó estét!
MÁSODIK VÁNDOR: Szálljon áldás erre a kunyhóra és minden lakój ára. . .
FILEMON: Köszönjük jókívánságaitokat. Bár beteljesednének... BAUCISZ: Telepedjetek le tűzhelyünk mellé!
FILEMON: Szolgálj fel egy kis hűsítőt, Baucisz...
(Baucisz kimegy. Filemon és a két vándor leülnek. Alexandrosz Filemon ölébe ül.) FILEMON: Messze útról jöttök, fáradtnak látszotok...
ELSŐ VÁNDOR: Utunk hosszú volt és keserves.
MÁSODIK VÁNDOR: Nemcsak sarunk porozódott be, nemcsak ruhánk szakadozott meg, de sok szomorú tapasztalatot is gyűjtöttünk.
ALEXANDROSZ: (hangosan) De azért a szárnyatok nem kopott el. Látom, hogy el van dugva köpenyetek alá.
FILEMON: Légy csöndben Alexandrosz, ha felnőttek beszélnek... Különben is késő van már, menj aludni szépen!
ALEXANDROSZ: Igenis édesapám... Jó éjszakát kívánok! (Elmegy.)
FILEMON: Bocsánatot kérek... A gyermek sok csacsiságot beszel...
BAUCISZ: Nincs más, csak ez a korsó tej
(Baucisz jön korsóval)
FILEMON: Nem baj, megosztjuk azokkal, akiknek ennyi sincs!
BAUCISZ: Friss tejet hoztam ebben a korsóban... Van benne éppen négy jó pohárra való...
MÁSODIK VÁNDOR: Köszönjük nektek, hogy megosztjátok velünk estebédeteket. (Mind a négyen isznak.)
FILEMON: De jól esett! Nem volna még egy kevés a korsóban?
BAUCISZ: Nincsen. Az előbb utolsó cseppig kiöntöttem mindent...
FILEMON: (Belenéz a korsóba.) De hisz színültig tele van!
BAUCISZ: Rosszul látod! Az lehetetlen. Utolsó cseppig kiöntöttem!
FILEMON: Gyónódj meg magad! (Odaadja a korsót.)
BAUCISZ: (Elveszi, s belenéz.) Csoda történt! Magától megtelt a korsó!
FILEMON: Megfogant a vándorok áldása!
BAUCISZ: De kik lehetnek ezek a vándorok, hogy áldásuknak ilyen ereje van?
FILEMON: Még talán igaza van Alexandrosznak, hogy valóban égi lakók a mi vendégeink...
(A két vándor feláll.)
MÁSODIK VÁNDOR: Alexandrosznak igaza volt. Ártatlan lelkének erejével jól meglátta, hogy kopott köpenyünk alatt szárnyaink vannak... Isten követei vagyunk...
FILEMON: Isten követei az angyalok... Boruljunk le előttük Baucisz...
MÁSODIK VÁNDOR: Gyermeked megmentette életedet, Filemon. Ha nem engedtél volna be kunyhódba, te is úgy jártál volna házad népével együtt, mint az egész környék, amely egy perc múlva mocsárrá válik, s belépusztul minden és mindenki...
ELSŐ VÁNDOR: De téged és házad népét meg fogjuk ment.eni... S kicsiny kunyhódat templommá fogjuk változtatni, amely szentélye lesz a hét erénynek, s minden erény örök alkotójának...

(Nagy dörgés hallatszik.)

MÁSODIK VÁNDOR: Ez a dörgés jelzi, hogy most süllyednek el a házak, most pusztulnak el az emberek, most válik mocsárrá az egész vidék...
ELSŐ VÁNDOR: De neked szabad kívánni valamit, s azt teljesíteni fogjuk. Gondolkozz...
FÍLEMON: (Gondolkodás után.) Én azt kívánom, hogy engedjétek meg nekem, hogy feleségemmel együtt őrei és gondozói lehessünk ennek a templomnak.
BAUCISZ: De Filemon, hát nem azt kérted, hogy független lehess, és a népgyűlésben tölthesd idődet, s ott vezető szerephez juthass?
FILEMON: Nem!
BAUCISZ: De gondold meg! Ez az alkalom sohasem jön többé vissza. Most beteljesedhetik minden régi vágyad!
FILEMON: Mióta ez a két égi vándor átlépett küszöbünkön,
valami égi levegővel és égi csendességgel telt meg a házunk... Ezután többé nem tudnám elviselni a népgyűlések tülekedését és zaját...
BAUCISZ: De hátha meg fogod bánni...
FILEMON: Nem, Baucisz! Ennek a két égi lakónak a közelsége sohasem gondolt gondolatokat ébresztett fel bennem és világosan látom, hogy az emberiségre és magamra nézve is minden népgyűlésnél fontosabb az, hogy a hét erénynek legyen meg szentélye ezen a posványos földön. Én nem tudok magamra nézve nagyobb boldogságot elgondolni, mint azt, hogy ennek a szentélynek én élettársammal együtt őre lehessek...
ELSÖ VÁNDOR: Igazad van Filemonl Krisztus története megtanít arra, hogy az emberiség sorsa nem a népgyűlésen dől el, hanem ott, ahol összetörhetetlén ereje van a szeretetnek. Kívánságod teljesül...
MÁSODIK VÁNDOR: Hát te, Baucisz! A te kívánságod mi volna? BAUCISZ: Én csak azt kérem, hogy minden gyermekünket szépen felnevelhessük, s engedjétek azt, hogy Filemonnal együtt a legmagasabb kort érhessük
meg. .
MÁSODIK VÁNDOR: (Gondolkodás utána Hallom Isten szavát, s azt mondja, hogy a te kívánságod is teljesülni fog Baucisz, s az Isten meg fogja adni, hogy igen sokáig lehessetek Filemonnal együtt őrzői a hét erény templomának...

Vége

Nincsenek megjegyzések: