FILEMON
ÉS BAUCISZ TÖRTÉNETE
1
Egy felvonásban, Ovidiusz nyomán–
2
Dr. Nagy Emilné Gölner Mária -
3
4
Történik
Filemon és Baucisz kunyhójában
Szereplők:
FILEMON
BAUCISZ
ALEXANDROSZ
CHRISZTOPHOROSZ
( Filemon és Baucisz gyermekei)
ELSŐ VÁNDOR
MÁSODIK VÁNDOR
I.
JELENET
II.
(Baucisz
ölében Christophorosszal. Alexandrosz mellettük áll. Baucisz és Alexandrosz
beszélgetnek. Filemon alszik a tűzhely mellett.)
ALEXANDROSZ:
Édesanyám, hogy lehet az, hogy ha vannak angyalok, az ember
mégsem látja őket sohasem? BAUCISZ: Ne hidd azt kisfiam. A közönséges emberek,
igaz nem látják az angyalokat, csak érzik figyelmeztetésüket és segítségüket,
de mióta a világ világ, mindig voltak nagyszívű emberek, akik szemtől-szembe
látták is az angyalokat. A nemes Szókratész is jól ismerte angyalát. Látta őt
és beszélt vele.
látja
az angyalokat.
BAUCISZ:
Csak akkor válhatsz kisfiam olyan emberré, aki látja az angyalokat, ha egész
életedben erősen megtartod a hét erényt.
ALEXANDROSZ:
Mi az a hét erény édesanyám?
BAUCISZ:
A hét erény: az igazság, a jóság, az erőslelkűség, a szelídség, az
állhatatosság, a hűség és a hallgatagság.
ALEXANDROSZ:
Meg fogom tartani a hét erényt, édesanyám.
BAUCISZ:
Jól van kisfiam. De most menj aludni. Késő van.
CILEXANDROSZ:
Jó éjszakát, édesanyám. Adok egy csókot
édesapámnak
is. Nem ébred fel tőle. (Megcsókolja Filemont és kimegy.
III.
JELENET
IV.
(Filemón és Baucisz.)
FILEMON: Ne
hidd azt kedves feleségem Baucisz, hogy
aludtam. Hogy is
tudnék én aludni, amikor úgy
gyötör engem a
gond!
BAUCISZ: Milyen gond gyötör most téged édes
jó uram?
FILEMON: . Hát ugyanaz a régi gond, ami egész
életemet
annyira
megnehezítette...
BAUCLSZ: A szegénységünkre gondolsz?
FILEMON: Neml Nem a szegénységünkre, hanem
erre a
rengeteg gyermekemre...
BAUCISZ: Ugyan, ugyan édes uram, már
megszokhattad volna
szegényeket.
Hisz a legidősebb már majdnem 20
éves.
FILEMON: De
a legkisebb csak másfél... Ó, és mind egyforma
gond, akár
kicsi, akár nagy. Az egyik ezért gond, a
másik azért gond.
Mindegyiken segíteni szeretnék, s
ha nem tudok, az
a legborzasztóbb... Milyen szép
azt elgondolni:
nem volna feleségem! Nem volnának
gyerrr~ekeim!
Szabad és független volnék, mint a
madár!
BAUCISZ: Ne
mondd ezt Filemon! Hiszen te szeretsz engemet
is és a
gyermekeidet is!
FILEMON: Persze, hogy
szeretlek! De a család mégiscsak
lehúzza az
embert! Ha a család nem volna, nem
kellene pénzért
dolgoznom, nem kellene
szívességeket
kérnem sohasem...
BAUCISZ: És az miért volna jó?
FILEMON: Mert akkor én volnék a legelső
ember a
népgyűlésben.
BAUCISZ: És akkor boldogabb lennél, mint
most?
FILEMON: Az nem biztos, mert akkor nagy
felelősség
terhelne...
BAUCISZ: Egy egész város gondja nyomná
válladat, egy család
gondj a helyett.
..
FILEMON: De akkor érdemes volna ezt
elviselni, mert nagy
ember lennék
akkor, és hasznára válnék az egész
népességnek...
BAUCISZ: Filemon! Filemon! Hát elfelejted
azt, hogy az
emberiség sorsát
nagy, láthatatlan égi lények
vezérlik, és ha
az emberiségnek igazán szüksége
lesz reád, akkor
ezek az égi lények fognak neked
vezéri helyet
teremteni a népgyűlésen, bár hány
gyermeked is
legyen...
FILEMON: Nem értesz Baucisz! Nem érzed át,
hogy milyen
nehéz a szívem...
BAUCISZ: Én értelek téged Filemon, de a
szívem súgja, hogy
gyermekeid
szerencsét és áldást fognak hozni
reád. . .
(Mindketten el.)
III.
JELENET
(Két vándor jön.)
ELSő VÁNDOR: Megszámoltad-e vajon,
hogy hány házban kopogtattunk már hiába?
MÁSODIK VÁNDOR:
Meg! Éppen kerek ezer házban. Kértünk hiába bebocsáttatást. Mind az ezer házból
elutasítottak bennünket. Fáj a lelkem, ha~ arra gondolok, hogy milyen szörnyű
büntetés vár annak az ezer háznak szívtelen lakóira...
ELSŐ VÁNDOR:
Kopogjunk hát most, az ezeregyedik házban, s majd meglátjuk, hogy itt
bebocsátanak-e bennünket?
MÁSODIK VÁNDOR:
Ó, bár bocsátanának be! Nem azért, hogy végre
hosszú
vándorutunk után nyugovóra szállhassunk, hanem azért, hogy e kunyhó lakóinak
szívében erősebb legyen a jó, mint a rossz...
ELSŐ VÁNDOR:
Ha bebocsátanak bennünket, megmenekülnek a szenvedéstől. De ha ezek is
elutasítanak, elpusztulnak ezek is úgy, mint az a többi ezer, amelyik
elutasított...
(Mindketten
kopognak vándorbotjaikkal. Filemon és Baucisz jönnek.)
BAUCISZ: Vajon ki kopoghat ilyen
késő éjszaka kunyhónk ajtaján?
FILEMON:
Valami alkalmatlan vándorok. Ne felelj nekik! Hadd higyjék azt, hogy már
alszunk és menjenek tovább...
BAUCISZ:
JÓl Van! (Újra kopognak.
FILEMON: Ej!
Ez már mégiscsak sok! Hát még ilyen későn sem engedik nyugodni az embert! Majd
elkergetem őket! (Mérgesen indul feléjük.
ALEXANDROSZ:
(Beszalad, álmából ébredve. Édesapám, édesapám, aZt álmodtam,
hogy angyalok kopogtattak kunyhónk ajtaján! Nehogy elkergesd őket!
(Megöleli
Filemont.~
FILEMON:
A te kedvedért mindent megteszek, kisfiam! (Bauciszhoz~ Ereszd be őket Baucisz!
(Baucisz
a vándorok felé megy.)
BAUCISZ: Gyertek be kunyhónkba
melegedni, vándorok! 1~ízhelyünknél eltölthetitek az éjszakát.
(Vándorok
belépnek.)
ELSŐ
VÁNDOR: Adjon Isten jó estét!
MÁSODIK VÁNDOR:
Szálljon áldás erre a kunyhóra és minden lakój ára. . .
FILEMON:
Köszönjük jókívánságaitokat. Bár beteljesednének... BAUCISZ:
Telepedjetek le tűzhelyünk mellé!
FILEMON:
Szolgálj fel egy kis hűsítőt, Baucisz...
(Baucisz
kimegy. Filemon és a két vándor leülnek. Alexandrosz Filemon ölébe ül.) FILEMON:
Messze útról jöttök, fáradtnak látszotok...
ELSŐ VÁNDOR:
Utunk hosszú volt és keserves.
MÁSODIK VÁNDOR: Nemcsak
sarunk porozódott be, nemcsak ruhánk szakadozott meg, de sok szomorú
tapasztalatot is gyűjtöttünk.
ALEXANDROSZ: (hangosan) De
azért a szárnyatok nem kopott el. Látom, hogy el van dugva köpenyetek alá.
FILEMON: Légy csöndben
Alexandrosz, ha felnőttek beszélnek... Különben is késő van már, menj aludni
szépen!
ALEXANDROSZ:
Igenis édesapám... Jó éjszakát kívánok! (Elmegy.)
FILEMON:
Bocsánatot kérek... A gyermek sok csacsiságot beszel...
BAUCISZ:
Nincs más, csak ez a korsó tej
(Baucisz jön korsóval)
FILEMON: Nem
baj, megosztjuk azokkal, akiknek ennyi sincs!
BAUCISZ: Friss
tejet hoztam ebben a korsóban... Van benne éppen négy jó pohárra való...
MÁSODIK VÁNDOR: Köszönjük
nektek, hogy megosztjátok velünk estebédeteket. (Mind a négyen isznak.)
FILEMON: De
jól esett! Nem volna még egy kevés a korsóban?
BAUCISZ:
Nincsen. Az előbb utolsó cseppig kiöntöttem mindent...
FILEMON: (Belenéz
a korsóba.) De hisz színültig tele van!
BAUCISZ:
Rosszul látod! Az lehetetlen. Utolsó cseppig kiöntöttem!
FILEMON:
Gyónódj meg magad! (Odaadja a korsót.)
BAUCISZ:
(Elveszi, s belenéz.) Csoda történt! Magától megtelt a korsó!
FILEMON:
Megfogant a vándorok áldása!
BAUCISZ:
De kik lehetnek ezek a vándorok, hogy áldásuknak ilyen ereje van?
FILEMON:
Még talán igaza van Alexandrosznak, hogy valóban égi lakók a mi vendégeink...
(A két
vándor feláll.)
MÁSODIK VÁNDOR:
Alexandrosznak igaza volt. Ártatlan lelkének erejével jól meglátta, hogy kopott
köpenyünk alatt szárnyaink vannak... Isten követei vagyunk...
FILEMON: Isten követei az
angyalok... Boruljunk le előttük Baucisz...
MÁSODIK VÁNDOR:
Gyermeked megmentette életedet, Filemon. Ha nem engedtél volna be kunyhódba, te
is úgy jártál volna házad népével együtt, mint az egész környék, amely egy perc
múlva mocsárrá válik, s belépusztul minden és mindenki...
ELSŐ VÁNDOR:
De téged és házad népét meg fogjuk ment.eni... S kicsiny kunyhódat templommá
fogjuk változtatni, amely szentélye lesz a hét erénynek, s minden erény örök
alkotójának...
(Nagy dörgés hallatszik.)
MÁSODIK VÁNDOR:
Ez a dörgés jelzi, hogy most süllyednek el a házak, most pusztulnak el az
emberek, most válik mocsárrá az egész vidék...
ELSŐ
VÁNDOR: De neked szabad kívánni valamit, s azt
teljesíteni fogjuk. Gondolkozz...
FÍLEMON:
(Gondolkodás után.) Én azt kívánom, hogy engedjétek meg nekem,
hogy feleségemmel együtt őrei és gondozói lehessünk ennek a templomnak.
BAUCISZ:
De Filemon, hát nem azt kérted, hogy független lehess, és a népgyűlésben
tölthesd idődet, s ott vezető szerephez juthass?
FILEMON:
Nem!
BAUCISZ: De
gondold meg! Ez az alkalom sohasem jön többé vissza. Most beteljesedhetik
minden régi vágyad!
FILEMON: Mióta
ez a két égi vándor átlépett küszöbünkön,
valami
égi levegővel és égi csendességgel telt meg a házunk... Ezután többé nem tudnám
elviselni a népgyűlések tülekedését és zaját...
BAUCISZ:
De hátha meg fogod bánni...
FILEMON:
Nem, Baucisz! Ennek a két égi lakónak a közelsége sohasem gondolt gondolatokat
ébresztett fel bennem és világosan látom, hogy az emberiségre és magamra nézve
is minden népgyűlésnél fontosabb az, hogy a hét erénynek legyen meg szentélye
ezen a posványos földön. Én nem tudok magamra nézve nagyobb boldogságot
elgondolni, mint azt, hogy ennek a szentélynek én élettársammal együtt őre
lehessek...
ELSÖ VÁNDOR: Igazad van Filemonl
Krisztus története megtanít arra, hogy az emberiség sorsa nem a népgyűlésen dől
el, hanem ott, ahol összetörhetetlén ereje van a szeretetnek. Kívánságod
teljesül...
MÁSODIK
VÁNDOR: Hát te, Baucisz! A te kívánságod mi
volna? BAUCISZ: Én csak azt kérem, hogy minden gyermekünket szépen
felnevelhessük, s engedjétek azt, hogy Filemonnal együtt a legmagasabb kort
érhessük
meg. .
MÁSODIK VÁNDOR:
(Gondolkodás utána Hallom Isten szavát, s azt mondja, hogy a te kívánságod is
teljesülni fog Baucisz, s az Isten meg fogja adni, hogy igen sokáig lehessetek
Filemonnal együtt őrzői a hét erény templomának...
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése